Be kellett ,hogy valljam magamnak.. igen is szeretethiányom van..
Elég szar érzés.. és nagyon nem akartam erre a pontra jutni.
Kicsit tartok is tőle ,hogy ilyen állapotban olyat tennék ,amit esetleg később megbánnék...
Ja és múltkor kaptam egy sokkoló hírt is... Leköltözik Horvátországba...
Nem tudok ezzel az infóval mit kezdeni... se feldolgozni !
Örülök is neki , meg nem is... Örülök mert mindig is szeretett volna ott élni és biztos jobb élete lesz ott mint itt ..még ha csak rövid ideig is
De ... így meg már (jó ez hülyén hangzik mert már így is ..) mára teljesen elvesztem , eltűnik az életemből... nem mind ha most annyira benne lenne a mindennapjaimban.. ah..
Ez elég keser édes érzés...
Hogy lépjek tovább..? Hogy ,hogyha még mindig álmodom Vele.. aj Istenem ez annyira dühítő !
" Nem tudhatod, mit érez egy nő, amikor rájön, hogy senki nem szereti igazán, és csak akkor él, amikor becsukja a szemét és álmodik. Az álmok még mindig biztosan állnak !"
