Hiányzol néha még, látom az arcodat
De a filmünk véget ért és nem úgy mint az alkonyat
Mert elsötétült minden már hova tűntek a színek?
Néha ízekre szednek a szomorú keserű ízek
Bár csak akkor haltunk meg amikor elvesztettelek téged én
Mindig tudtad hogy az álom egy halott napon véget ér
Összeköt minket már egy alig látható kis szál
Egy emlék fonál az idők végezetéig kószál
De reggel mikor a hideg megfogja a lábam,
Rémlik hogy mohón kohóforró tested karjaimba zártam
Próbáltam visszafolyatni de kigördült egy könnycsepp
Nem mondom hogy könnyű de álarcot kell öltsek
A szerelmed így szörnyű talán én voltam a bölcsebb
Hogy ne bántsalak többé meg így kellett hogy döntsek
Még fáj de egyszer szép emlék lesz tán
Bocsáss meg és tiszta szívvel emlékezz rám
...
2012.06.28. 11:01 Nii
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://thatgirl.blog.hu/api/trackback/id/tr64616358
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
