Mért nem olyan egyszerű ez? Mért nem lehet csak kiragadni ezt az érzést ,mint egy fényképet az albumból és elrakni valahova ,ahol nincs szem előtt , nem rágódsz folyton rajta és nem kényszerít sírásba ... bárhol is vagy.
Spec tegnap a buszon úton hazafelé ..már akkora gombócokat nyeltem mint az öklöm várva ,hogy hazaérhessek és kibőghessem magam a kispárnámba..
Egy személy ,aki talán még nálam is jobban ismer engem.. azt mondta (sajna nem tudok idézni mert a memóriám kihagy mostanság) de a lényege az volt ,hogy kössem le magam legyek társaságban és ne agyaljak ..persze Ő is tudja ,hogy ez irtó nehéz , mert átélt már hasonlót ...de észre fogom venni idővel a fájdalom és az emlékek homályosodnak !
Na igen.. IDŐVEL.. HOMÁLYOSODNAK !
Ahogy Ő mondta ,ha megvágod magad eleinte nagyon fáj de a heg beforr a fájdalom gyengül majd idő után elmúlik de a heg egy életre ott marad...
