Azzal a céllal kezdtem el blogolni , hogy kiadjam a magamban lévő úgymond "feszkót"...
A közel múltban történt velem egy s más amit így nehezen tudok/ttam feldolgozni és egy enyhe depresszióba zuhanva az összes érzelmi töltetemet a fb-on közöltem , aminek a közeli barátaim nem igen örültek , mert velem együtt ők is kezdték rosszul érezni magukat.
Igazából nem azért írom ,hogy bárki is olvassa mert nem nagyon hiszem ,hogy nagy népszerűségnek fog örvendeni.. leginkább magam miatt írom ,hogy kiadjam mind azt magamból ,ami jelenleg bennem van és keserűvé teszi a mindennapjaimat ...
8 hónap után szakítottunk az első igazi szerelemmel..
Ebből adódóan már lassan 2hónapja f*s a kedvem.. és sajna ezt a barátaim is észreveszik rajtam, ami szintén fáj ,mert ezzel nekik is fájdalmat okozom ,hogy nem vagyok a régi életvidám önmagam!Az a baj ,hogy amióta ebben az "állapotban"vagyok csak ilyen szerelmes szakítós egyedül levős számok akadnak a kezem ügyébe , ami nem nagyon segít a rehabilitációban.. de hát ez van..Vannak jó páran a környezetemben ,akik mindenféle formában próbálnak "újraéleszeteni" de úgy érzem ,amíg önmagam nem hozom vissza az életbe másoknak sincs túl sok esélyük rá..
Valamint szeptember óta kóteros lettem.. amivel kissé szétesett az eddigi élet ritmusom..
Leginkább abban mutatkozik ,hogy eddig az életem a tánc körül forgott a barátaim körül valamit az a személy körül ,aki már nincs velem...
Félig fel kellett adnom azt ami számomra a legtöbbet jelenti ... a táncot!
Félig-meddig még a táncegyüttes tagja vagyok ..de ez már nem az igazi érzem ,hogy kezdek kívülálló lenni a csapatban. Iszonyatosan hiányzik az életemből a tánc és a társaság.. de csak alakul majd valahogy.. :) legyünk optimisták ..igaz? még egy ilyen sz*r helyzetben is..!
2011.10.29
